Helsinki Éjszakák

                    (A Garden of Eden Finnföldön)

Talán minden zenekarnak előadónak van olyan hely amely különösképpen a szívéhez nőtt, és talán a produkciója feelingje leginkább oda húzza, ott érzi magát kissé beteljeseettebbnek. Az electro goth dark szintér, kultúra leginkább németfölön mozgat nagyobb tömegeket és fellegvárazik, még az északi black metálnak sem tesz rosszat norvégia kietlen vidéke, sőt vannak kifejezetten franciás, romantikus muzsikák, minthogy szinte a meitterrán levegőt megidéző latin allamok is. A melankolikusabb finn vidék inkább a kissé befordultabb romantikát, amelyet love metál néven ismerünk, az epikus metálműfajokat és a folkmetál feelinget sugározza a legjobban. Így hát a dark end rollos, kissé love metálos feelinggel is kacérkodó Garden of Eden-nek ezen a földön nem keveset jelent járni, főként hogy a zenei hatásaink zöme (69Eyes, To Die For és a hárombetűs zenekar) erről a vidékről származik. Útikalauzom remélem szórakoztató és áttekinthető lesz, és bízom benne sikerül egy kis szeletet átnyújtani a feelingből  is azok számára akik szeretik eme ország csodáit, és nem utsósorban minket is.

                                      Indulás!!!!

A csapatunk eme lehetőséget még a tavalyi év vége felé kapta ugyanis venégül láttunk egy finn zenekart (sonic Roots)a novemberi budapesti Blue Hell klubos koncertünkön ami a tavaly Augusztus-ban megjelent Mondd Tovább. c második lemezünk turnéja volt. Mivel úgy érzeték ők is , mi is hogy min emberileg jól kijöttünk min a rock n' roll feelinget tekintve visszonozva meghíávsunkat elhítak bennünket játszani a Tavastia klubba. Május 23-án végre (egy két vicces útlevélprobléma és végre a repjegy ne olcsó árait összeszedve nekiindulhattunk a nagy útnak. a reggeli órák jól jellemezték, hogy némi feszültség izgalom úrrá lett a társaság nagy részén mivel nem kevesünknek ez volt élete első repülőútja. A w.c-t talán kicsit sűrűbben látogattuk , a hangszereket peig úgy becsomagoltuk hogy attól féltünk kibontani hogy fogjuk. Minenesetre sikerült minenkinek felcimkézni csomagját mire a barátságos képű 40-50-közzötti taxis úr megjelent a próbatermünk előtt. A frontember Binci barátunkkért házhoz mentünk aki már reggel úgy festett hanoi rock sztárszerkójában mint ha nem is Helsinkibe vittük , hanem ott találtuk volna. Elég szuggesztívan hatott kezében a jó itthonról vitt házipálinkánk amitől minden finn megzakkant (pedig nem kis italozási kapacitással birnak, és minket is három napig szinten tartott. asszem öt litert vittünk belőle, de elég volt. A türelmenetlenebbjei,(mondjuk mindenki rajtam kívül) már a taxiban megkezték a borzalmas szagú nedű kortyolgatását. Én ugyanis tartottam magam a kijelentésemhez amit a főpróbánkon tettem , hogy "Lappfőődig nem iszok" (monjuk Binci felokosított hogy ha ezt betartanám akkor egyátalán nem kéne inni mivel Helsinkitől még odébb van Lappfőőőd. Hát istenem, én még nem nagyon jártam arra.) A Freihegy terminál 2- már check-oltunk is nem sokkal később, és vártuk a gépet.